A prosztatarák elsősorban az idősebb férfiak betegsége, de negyvenéves életkor után bárkinél bármikor megjelenhet. A rák kialakulásának veszélye az életkor előrehaladásával egyre nő, negyven év felett emiatt már ajánlott évenként is megvizsgáltatni a prosztatánkat. A betegség ekkor még idejében felismerésre kerül és jól kezelhető lesz.
Az időben felismert prosztatarák gyógyítható vagy legalábbis visszaszorítható, a beteg számára így jó minőségű, lényegében tünet- és panaszmentes élet biztosítható. Ez persze csak abban az esetben igaz, ha a prosztatarákos beteg jól megválasztott és időben alkalmazott terápiás beavatkozásban részesül.
Hogyan zajlik a betegség diagnózisa? Ehhez egy összetett vizsgálatsor szükséges, amelynek egyaránt része a rektális digitális vizsgálat, az ultrahangos vizsgálat, a vérvizsgálat – amely a prosztataspecifikus antigén, a PSA szintjének meghatározására szolgál – valamit a szövetmintavétel. A prosztatarák teljesen megbízható, végleges diagnózisa csak ez utóbbival állítható fel. A kivett szövetmintákat – a mikroszkópos kórszövettani vizsgálat érdekében – patológiai laboratóriumba küldik: terápiás beavatkozás alapjául csakis az így megerősített rákdiagnózis szolgálhat.
A prosztatarák kezelésének lehetőségei – a rák stádiumától és egyéb tényezőktől függően – a sebészi beavatkozás, a sugárkezelés, a hormonterápia, illetve a kemoterápia. A prosztatarák kezelésében használt eljárások káros mellékhatásokkal járhatnak, ezek azonban sok esetben a minimálisra csökkenthetőek. Az újabban kidolgozott műtéti eljárásokkal például az esetek jelentős részében elkerülhető azon idegek károsítása, melyek a hímvessző merevedését és a hólyag záróizmának működését szabályozzák.
A prosztatarák tünetei
A prosztatarák is azon betegségek közé tartozik, amelyek korai fázisban tünetmentesek. A később jelentkező tünetek viszont hasonlóak lehetnek azokhoz, amelyeket a dülmirigytúltengés, a prosztatakövek jelenléte vagy a prosztata fertőzéses eredetű gyulladásai okoznak. Panaszok esetén ezért kell szakorvoshoz fordulnunk, aki képes a pontos diagnózis felállítására.
A prosztatarák korai időszakban gyakran nem okoz tüneteket. Amikor tünetekhez vezet, azok rendszerint az alábbiak:
- gyakori vizelés, különösen éjjel
- nehezen induló vizelés
- a vizelet-visszatartás nehézsége
- gyenge, vagy vizelés közben időnként megszakadó vizeletsugár
- fájdalmas, égető érzés vizelés közben
- vér megjelenése a vizeletben vagy az ondóban.
- A már igen előrehaladott, áttétekkel járó esetekben deréktáji fájdalom, a csípőben vagy a comb felső részében jelentkező merevség, fájdalom mutatkozik.
E tünetek bármelyikének észlelése esetén urológus szakorvoshoz kell fordulni, mert csak az tudja megállapítani, hogy milyen megbetegedés áll az észlelt tünetek hátterében. A felsorolt tüneteket ugyanis nemcsak prosztatarák idézheti elő. Hasonló tüneteket eredményezhet az idős emberekben igen gyakran kialakuló dülmirigytúltengés, valamint a prosztata fertőzéses gyulladása, vagy prosztatakövek jelenléte is. Ezek elkülönítése, illetve a prosztatarák biztos diagnózisának felállítása sokoldalú, gondos szakorvosi kivizsgálást tesz szükségessé.